Az ELTE hallgatói magazinja
A 2025-ös év felettébb változatos volt mozifilmek szempontjából, a legkülönfélébb műfajokban hoztak létre valami újat és merészet az alkotók. Láthattunk életrajzi drámákat, zenés vámpírhorrort és groteszk konspirációs sci-fit is. Ha még bizonytalan vagy, mely filmeket érdemes megnézned az Oscar-díjra jelölt alkotások közül, ez a cikk segíthet a döntésben.
A The Housemaid – A téboly otthona című film az év elején került bemutatásra megfelelően figyelemfelkeltő előzetesek után, így az Oscar-szezon vége felé közeledve egy …
A 20. századot filmtekercsek őrzik: a magyar padlásokon és pincékben, intézmények hagyatékában olyan kulturális örökség lapul, amely archiválás és digitalizáció hiányában azonban nemsoká megsemmisül. A …
„Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filmtudomány tanszékének első Mozgókép BA film- és televíziórendező osztálya [MOHA 1] nem kapott anyagi támogatást a diplomafilmjeire, ezért önmaguknak kellett saját …
A hollywoodi filmipar éves termésének prezentálásában már hosszú ideje kiemelt szerepe van a nyár évszakának. Steven Spielberg A cápáját szokás számítani a „nyári blockbuster”-jelenség origójaként, ami a korábban holtidőnek tekintett forró hónapokban tudott hatalmas kasszasikerré válni; így a stúdiók a hetvenes évektől kezdve egyre inkább ezt az időszakot lőtték be nagy költségvetésű, sikervárományos filmjeik bemutatására.
„POV: Eltörik a lábad. Hogy mész a kórházba? Gondolom nem gyalog – de busszal sem.” Hangzik el az egyik videóban, amelyben borsodi fiatalok dolgozzák fel …
A korábban a YouTube-on ismertséget szerző ausztrál Philippou-testvérpár pár évvel ezelőtt került csak be a filmes köztudatba a Beszélj hozzám! (2022) sikerének köszönhetően. Első filmalkotásuk – csakúgy, mint a második – illeszkedik a kortárs traumahorror tendenciájába, de mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy járt utakon taposna. A film alaphelyzetében megjelenő gyász, a veszteség traumája meghatározó eseménnyé válik a filmbeli Z generációs karakterek számára, és végeláthatatlan láncolatot hoz létre – ez mindkét alkotás alaptétele. A Beszélj hozzám!-mal ellentétben Danny és Michael Philippou új filmjéből eltűnik a függőség fantasztikumba ágyazott metaforája, és nagyobb hangsúly kerül a gyász lélektani (félre)kezelésére.
Július 27–29. között első alkalommal kerül megrendezésre az összművészeti BABONA Fesztivál. A háromnapos rendezvényt Z-generációsok szervezik – nem csak „Z-seknek”. Céljuk a fesztivállal, hogy egy szabad és befogadó szellemű közegben biztosítsanak találkozási lehetőséget a friss szellemiségű alkotóknak és közönségnek, és persze, hogy közös, felszabadult művészeti élményt nyújtsanak azoknak, akik e három nap alatt ellátogatnak hozzájuk Szentendrére.
Amerika déli államairól talán nem a horror műfaja jut először eszünkbe, pedig a forró ültetvények és mocsarak, a külső szemmel szokatlan kulturális szokások, na meg a mindenhol jelen lévő, éppen csak leplezett rasszista múlt (és jelen) remek alapját képezhetik egy groteszk rémmesének. Az errefelé történő borzalmakat bemutató irányzatot „southern gothic”-nak, azaz déli gótikának szokás nevezni; ide tartoznak Anne Rice kultikus vámpírregényei vagy A texasi láncfűrészes mészárlás kannibál redneckjei. Ennek a műfajnak a legfrissebb darabja Ryan Coogler új filmje, a Bűnösök, mely ugyan horrorként nem mutat sok újat, de helyszínével és kulturális közegével érdekesre színezi sztoriját. A film legfontosabb és legemlékezetesebb összetevője ugyanis nem az ijesztgetés, hanem a zene – egészen konkrétan a blues.
Az utóbbi években csak elvétve bemutatott irodalmi témájú magyar filmek kapcsán elszokhattunk a kellemes csalódástól. Nagy szerzőinket sorra háttérbe szorították vagy félreértették, ne adj’ Isten véleményes, szubjektív irányú olvasatok korlátolt határai közé terelték. Előbbire a Frici és Aranka című film a példa, amelyben Karinthy Frigyesből saját filmjében majdhogynem mellékszereplő vált, utóbbi esetben pedig a Most vagy soha! lényegítette Petőfit és társait akciófigurákká a forradalom terepasztalán. Rózsa Gábor (Mentés másképp, Legénybúcsú EXTRA) harmadik filmje viszont igyekszik szorosan követni a költőikonról született feljegyzéseket, hitelesen ábrázolva a lélektani folyamatokat, illetve teret adni a szubjektív, mégsem aránytévesztő szemszögnek.