Mága Zsanett A címben feltett kérdés elsőre egyszerűnek tűnhet, valójában azonban egy rendkívül összetett problémát takar. A nők társadalmi helyzetét körüljáró rendezvénysorozat első alkalmán, február 25-én Dr. Hernádi Ilona, független kutató, a Fogyatékosság és Társadalom című folyóirat szerkesztőbizottságának és a Fogyatékosságtudományi Doktori Műhelyének tagja járta körül a kérdést, olyan szempontokat érintve, mint a nemi szerepek kialakulása, társadalmi elvárások a médiában, a gender szó jelentésének átalakulása és a láthatatlan egyenlőtlenségek. Nőnap alkalmából merüljünk el egy kicsit mi is abban, hogy milyen társadalmi kérdések és kihívások határozzák meg azt ma, hogy mit is jelent nőnek lenni.
„Nincs nálam a bölcsek köve, nyugodtan lehet nem egyetérteni velem” – hangsúlyozta a beszélgetés kezdetén Hernádi Ilona, ezzel is jelezve, hogy célja nem a végleges válaszok megfogalmazása, hanem a közös gondolkodás, párbeszéd kialakítása.
Azt is kiemelte a rendezvénysorozat kapcsán, hogy elsősorban egy olyan teret szeretne létrehozni, ahol a résztvevők párbeszédén keresztül az akadémiai gondolkodás összekapcsolódik a hétköznapi tapasztalatokkal.
A kutatónő szerint az egyik legfontosabb kiindulópont, hogy a nő mint kategória korántsem homogén: különböző társadalmi, kulturális és történelmi tapasztalatok formálják. Ez alapján tehetjük fel a kérdést: Ki jogosult igazából meghatározni azt, hogy ki számít nőnek? Kiemelte, hogy a mai posztmodern, neoliberális kapitalista társadalmakban a nemi egyenlőtlenségek sokszor láthatatlanná válnak, miközben a patriarchális, férfiközpontú normák továbbra is fennmaradnak, csupán „neoliberális köntöst” öltenek. Hernádi Ilona szerint a modern társadalmakban gyakran megfigyelhető az ún. esszencializálás jelensége is, azaz a nők és a férfiak megkülönböztetése a velük született testi és pszichológiai különbségeik alapján. Ez a biológiai érvelés sokszor legitimálja a nemek közötti különbségeket, miközben sztereotípiákat rögzít. Bár jogi értelemben ma már sok területen egyenlőség figyelhető meg, továbbra is jelentős strukturális egyenlőtlenségek állnak fenn. Ilyen például a rejtett tanterv jelensége is: az iskolában a diákok nemcsak a tananyagot, hanem különböző viselkedései normákat is elsajátítanak, amelyek gyakran megerősítik a hagyományos férfi–női szerepeket. Így, bár a formális lehetőségek adottak, az informális korlátok gyakran mégis tovább élnek.
Hernádi Ilona kitért a pszichopolitika Byung-Chul Han által bevezetett fogalmára is. Han szerint a modern hatalom már nem elsősorban tiltásokkal, hanem motiválással működik, vagyis a teljesítmény „kényszerével”, amely könnyen beépül az egyén mindennapi életébe.
A hatalmi rendszer az önmegvalósítás ideológiájával uralkodik, és ennek hatására az egyén önként válik saját maga kizsákmányolójává.
A közösségi média és a digitális platformok az egyént személyes márkává alakítják, a személyes élet különböző történései pedig adattá redukálódnak – a szabadság élménye gyakran csak illúzió az algoritmusok csapdájában. Ha kudarc éri az egyént, azt gyakran saját hibájaként vagy felelősségeként értelmezi, miközben a valódi gazdasági és társadalmi kényszerek rejtve maradnak. Ez a folyamat egyáltalán nem semleges nemi szempontból, hiszen a férfiakra és nőkre nehezedő nyomás mögött eltérő történelmi és kulturális minták állnak. Míg a férfiak számára az anyagi siker és a karrierépítés, addig a nők számára a gondoskodó munka és a test feletti kontroll a történetileg meghatározott szociokulturális elvárás. A nemileg kódolt elvárások így a pszichén keresztül hatnak, ahol az egészség vagy a tökéletes külső elérése már nem választás, hanem morális kötelezettség.
A beszélgetés fontos témája volt továbbá a gender fogalma is, amelynek jelentése az utóbbi évtizedekben homályossá, fluiddá vált. A 2010-es évektől kezdődően a gender fogalmának értelmezése különböző társadalmi mozgalmakkal is összefonódott: ideológiai csatatérré vált a szó körüli vita. A gender szó használatának első fázisában a biológiai nem mellett olyan társadalmi elvárásokat, normákat és szerepeket is magába foglalt, amelyeket az egyénekhez társítanak a nemük alapján. Egyes társadalmi mozgalmak újraértelmezték a gender fogalmát, a biológiai adottságoktól függetlenül fennálló nemi szerepekre alkalmazva azt, ez azonban erőteljes negatív visszhangot váltott ki.
Hernádi Ilona szerint a gender fogalma nehezen definiálható, mégis sokféle tartalommal tölthető fel, és alkalmas arra, hogy kollektív identitást hozzon létre, vagy közös ellenségképet teremtsen. Véleménye szerint a gender kategóriáját vissza kellene emelni a tudományos, kritikus kontextusba – lehetőség szerint a politikai konnotációktól megszabadítva.
A beszélgetés végén a szervezők különböző reklám- vagy közösségi média felületekre felkerült videókból származó részletekből álló összeállítást vetítettek le, amelyben szakértők, közéleti szereplők vagy celebek beszélnek a nők és a férfiak közötti különbségekről, gyakran leegyszerűsítő vagy sztereotip módon. A videó, amelyben például a nagy felháborodást kiváltó, azóta törölt Nissan reklám is helyet kapott, jól szemléltette, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák a mai napig jelen vannak a nyilvános diskurzusokban.
Az esemény záró gondolatai között felmerült, hogy miként lehetne elérni, hogy az online tér ne erősítse tovább ezeket az egyenlőtlenségeket. A résztvevők szerint ehhez elsősorban tudatosságra és kritikus médiahasználatra lenne szükség. Az embereknek reagálniuk kell az ilyen jelenségekre: fontos, hogy felismerjék és lebontsák azokat a láthatatlan falakat a nemek között, amelyek miatt még mindig kategorizálva vannak a nemi szerepek. Nemcsak a média, hanem az oktatás és a politika területén, valamint a munkahelyeken is körültekintőnek kell lennünk, és fel kell szólalnunk a hétköznapi beszélgetésekben is.
Ez az rendezvénysorozat nemcsak az elméleti megközelítésről szól, hanem a résztvevőkről is: a tapasztalataikról, ismereteikről és gondolataikról a nők társadalmi helyzetével kapcsolatban. A szervezők további három alkalommal várják az érdeklődőket, legközelebb március 18-án, a Fogyatékossággal élő nők nőisége című beszélgetésen. A cél, hogy a nő kategóriája ne egy szűk skatulya legyen, hanem egy keret, ahol mindenki a saját történetét írhatja.
Kiemelt kép forrása: ELTE honlapja.
